2016. július 3., vasárnap

XXIV.fejezet: Egy boldog pár

Mikor felértünk a lakosztályunkba, isteni illatok csapták meg az orrunkat. 
-Hmm! Mi készül itt?-kérdeztem mosolyogva.
-Végre itt vagytok!-fogadott Liam lelkesen, akin egy kötény volt!?
-Nehezen jutottunk ki, ne tudd meg, hogy mi volt a kórház előtt!-mondta Louis-,alig találtam szabad parkolóhelyet.
-Az a lényeg, hogy itt vagytok.-mosolygott Liam is-,hogy érzed magad?-kérdezte nekem szegezve a kérdést.
-Jól köszönöm. De, Liam miből jönnek ezek a fincsi illatok?-kérdeztem.
-Nincs mit, de szerintem mindjárt kész is van.-mondta, és bement a konyhába majd tányérokkal tért vissza.
-Hát úgy gondoltam, hogy hazatérésedre készítek valami finomat.
-De aranyos vagy! Köszönöm!-mondtam.
-Csokitorta!!!!!!-ujjongtam. 
Liam letette az asztalra a tányérokat, és a villákat. Harry azonnal rávetette magát egy tányérra
-Azt hiszem legjobb lesz, ha Nicolnak és Niall is félre teszek.-jegyezte meg Liam bár szerintem csak magának.
-Tényleg, hol vannak Niallék?-kérdeztem.
-Elmentek valahová kettesben. Niall nem mondta meg, hogy hová mennek.-mondta sejtelmes mosollyal a száján.
-Hát jó!-belementem a játékába.
Közben Louis és Harry is megvett egy-egy szelet tortát.
-Fiúk, és Vicky?-kérdezte Liam, és a kezembe nyomott egy tányért.
-De te is vegyél, mert neked se marad, ahogy elnézem őket.-mondtam Liamnek.
-Gyere Vicky, ülj ide.-húzott magához Harry.-Majd beszélhetek veled négyszemközt?-kérdezte suttogva.
-Természetesen.
Kíváncsi vagyok, hogy miről szeretne velem beszélni...
Megettük a tortát, majd Harryvel elmentünk sétálni. Csak lézengtünk az utcákon, mondjuk lehet Harry tudja, hogy hova is megyünk pontosan. 
-Hova megyünk legközelebb, hol léptek fel?-kérdeztem.
-Glasgowban. Repülővel megyünk majd. Holnap délután indulunk, de egyszer le kell szállnunk.
-Értem. Akkor holnap repülünk....szupi!-mondtam lelkesedéssel.
Hamarosan elértünk a parkba, ahol már jártunk. Szinte egész úton hallgattunk. Beértünk a parkba, és leültünk egy padra. Harry felém fordult a padon.
-Vicky, tudom,hogy  ezt már megbeszéltük, és te azt mondtad, hogy nem megy, de én nem bírok várni. Egy hét múlva már nem arra fogok ébredni, hogy kávét iszol a konyhában, vagy, hogy énekelsz miközben zuhanyzol, és nem fogom látni ahogy elpirulsz minden szavamtól. Nem szeretném elvesztegetni azt az időt ami még maradt kettőnknek. Nem érdekel, ha felpofozol.-mondta és közelebb hajolt hozzám. Az arcomon éreztem szédítő illatát. Minden idegvégződésem bizsergett.
-Szeretlek, mondta majd megcsókolt. 
Nem haboztam én sem viszonozni a csókot. Majd felálltunk a padról és a hóesésben álltunk ölelkezve. 
Lenézett rám, hogy mit szólok hozzá, de én csak mosolyogtam. Ennél boldogabb talán soha nem voltam.
-Köszönöm.-suttogta.
-Én köszönöm.-bújtam az álla alá.
-Minden időmet veled akarom tölteni.-suttogta a fülembe.
-Harry, de mi lesz ha mi elmegyünk?
-Természetesen együtt maradunk. Lesz pár fellépésünk Londonban, és igyekszem minél többször meglátogatni.
-Ez baromi jól hangzik.-mondtam.
Még egyszer megcsókolt, majd elindultunk vissza kézen fogva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése