XXII.fejezet: Minden zavaros

Az egész éjszakát egyhuzamban átaludtam, ami nálam ritkaságnak számít. Reggel amikor felébredtem kipihentnek éreztem magam. Kikászálódtam az ágyból és az ablakhoz léptem, hogy egy kis oxigént juttasak a szobába. Úgy ahogy voltam, pizsiben kimentem a nappaliba, de senkit sem találtam ott. A konyhába menetem, ahol egy cetlit találtam:

Vicky, Harry! Elmentünk reggelizni az egyik kávézóba. Ti aludjatok csak.
Harry, a kocsi kulcsa az asztalodon van. Egyre érjetek a csarnokba, ezt üzeni Robert. Mi már nem megyünk vissza. Legyetek jók!  -Puszi Louis.

Ezek szerint Harryvel ketten maradtunk a hotelben, és minden jel arra mutat, hogy még alszik. Gondoltam akkor én veszem át Louis helyét, és nekiálltam elkészíteni a kávénkat. Amikor elkészültek visszamentem a szobámba a cuccaimért, és a fürdő felé vettem az irányt. Fél óra múlva már felfrissülve iszogattam a kávém egy bordó ruhában. Még volt egy csomó időnk, az óramutató a tizenegyesen állt.
Elmosogattam, majd írtam egy üzenetet Louisnak, hogy minden rendben, és megtaláltam az üzenetét. Ezután pedig felhívtam a szüleim. Körülbelül egy órát beszéltem velük. Amikor elköszöntem tőlük, akkor lépett ki Harry a szobájából a szemét dörzsölve.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is. A többiek?
Nem válaszoltam, inkább a kezébe nyomtam Louis cetliét.
-Értem. Okés. És te mit szeretnél csinálni?-kérdezte.
-Hm, készítettem kávét, azt idd meg, utána pedig menjünk le reggelizni.
-Jól hangzik.-mondta rekedtes hangon, és a csészéért nyúlt. Megitta, majd ő is rendbe szedte magát.
Húsz perc múlva a hotel éttermében ültünk, és palacsintáztunk. Jó lett volna megbeszélni a tegnap estét, de én nem akartam előhozni a témát.
Már befejeztük az evést, amikor Harry megköszörülte a torkát, és belekezdett.
-Öhm, Vicky, a tegnap este, hát tudod sajnálom. Nem akartalak letámadni.
-Semmi gond.
-Örülök, hogy ezt mondod, mert én már régóta vártam arra a csókra.-mondta huncut mosollyal a száján.
-Én is élveztem, jó volt. De nem hiszem, hogy ez közted és közted működne. Nem akarom tönkretenni a barátságunk.
-Rendben, akkor várok. Türelmes típus vagyok.-mondta angyali mosollyal.
-Gyere, menjünk fel.-mondtam.
Harry fizetett, és felmentünk a lakosztályunkba. Már dél volt, ezért lassan szedelőzködtünk, és elindultunk a mélygarázsba, az autóért. Beültünk a Range Roverbe, és elindultunk az aréna felé. 

Harry óvatosan vezetett, ugyanis az utak eléggé csúsztak. Háromnegyed egyre megérkeztünk, és Harry leparkolt. Nagynehezen sikerült megtalálnunk a srácokat. Nicollal elköszöntünk a fiúktól. Harrynek adtam egy puszit az arcára, a többieket pedig megöleltem. Nicol is hasonlóképpen tett, csak ő Niallnek adott puszit. Mégegszer sok sikert kívántunk nekik, majd egy belsős segítségével elmentünk a belső szektorba.
Ekkor futottak fel a színpadra. Integettek, majd Harry bemutatkozott.
-Sziasztok! Mi vagyunk a One Direction.
A rajongók sikongattak, majd a srácok mondtak még pár szót, és elkezdték a koncertet. 

Nem is igazán tudtam figyelni. Egész végig Harryt néztem, és töprengtem a tegnap estén és a mai napon. Azt mondta, hogy vár rám.