Beültünk Daniel autójába, egy hét személyes Range Roverbe, aminek természetesen sötétített ablakai voltak. Az utakat nagyjából letakarították már, de az állandó havazás miatt már most vékony hóréteg borította az aszfaltot.❄ Három órára megkapták a srácok a stadiont, ahol fel fognak lépni. A szálloda és a stadion egyébként közel van egymáshoz, röpke negyed óra alatt oda is értünk. Leparkolt Daniel, majd mivel esernyőt nem vittünk, ezért sietősre fogtuk a tempót. Már vártak minket, és megmutatták, hogy merre kell mennünk. Levettük a kabátokat, majd a stadion felé vettük az irányt. A srácok kaptak mikrofont, mi pedig lementünk a már kijelölt helyre, ahol majd a rajongók fognak tombolni holnap. Mire észhez kaptunk Nicollal, a srácok már a függesztett színpadon álltak, és bolondoztak egymással.
-Mit énekeljünk nektek?-kérdezte a miktofonba Louis.
-A Change my ticket-et!-kiabálta Nicol.
-Mit?-kérdezett vissza Niall.
Én is segítettem Nicolnak, hogy a dal címe eljusson a fiúkhoz, együtt ordítottuk a címét.
-Ja oké!-szólt bele a mikrofonba Liam.
Felcsendültek az első dallamok, a srácok pedig énekelni kezdtek.
Nekik mennyivel könnyebb volt a beszéd, mi meg ordítozhattunk nekik. Hirtelen ötlettől vezérelve, odaléptem az egyik hangosítóhoz.
-Kaphatnánk mi is egy mikrofont?
-A hangosító srác kérdőn nézett rám, de azért s kezembe nyomott egyet.
A dal közben megérkezett a menedzserük is, akit vártak. Odajött hozzánk bemutatkozni.
-Sziasztok! Biztosan ti vagytok Nicol és Victoria. Én Robert Richard vagyok, a srácok menedzsere.-mondta, és kezet nyújtott először nekem.
-Victoria Swiss, nagyon örülök a találkozásnak.
-Nicol Armendy, úgy szintén örülök.-mondta Nicol is, és kezet ráztak Roberttel.
-Én örülök!-mondta, majd a srácokhoz fordult, nála is volt egy mikrofon.-Jól van srácok, csak így tovább! Harry, figyelj a tempóra!
-Robert! De jó, hogy el tudtál jönni!-örült meg Louis a férfinak, aki csak kb. tíz évvel volt idősebb náluk.
-Holnap koncertek van, még jó, hogy eljöttem, muszáj gyakorolnunk!
-Persze.-válaszolt most Liam.
-Lányok, mi legyen a következő?-kérdezte tőlünk Robert.
-A Summer Love.-válaszoltam.
Majd ezt is elénekelték. Robert állandó utasításokkal és tanácsokkal látta el őket. Így ment még egy órán át, majd szünetet tartottak. A srácok lejöttek a színpadról, miután leeresztették őket. Kaptak a segítőktől vizet, de még nekünk is hoztak. Harry lépett hozzám.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte egy nagy mosollyal a száján.
-Egyszerűen nem tudok veletek betellni.
Harry csak nevetett.
-Ha nem gond, akkor el kell mennem. Majd négyszemközt elmondom, oké?
-Oké. Kikísérlek, jó?
-Rendben, köszönöm.
Felvettem a kabátom, Harry ahogy volt, egy kék ingben jött mellettem.
-Hamarosan itt lesz a barátságnapunk Nicollal, és szeretnék neki venni valamit.
-Rendben. Jó keresgélést! És vigyázz magadra, nehogy elvessz nekem! Telefonod megvan?
-Igen köszönöm, Mr. Aggódó.
-Jól van na.-mondta durcásan.
-Aranyos, hogy aggódsz értem.-csúszott ki a számon.
-Igen?-kérdezte Harry kihívóan, majd látta, hogy magam alatt vágom a fát, ezért közelebb lépett hozzám, és megölelt. Én is átkaroltam a derekát, a vállát nem tudtam volna, mert olyan magas hozzám képest. Belefúrtam az arcom a mellkasába, és belélegeztem szédítő illatát. Majd amikor az ölelés hosszúsága kezdett volna kínos lenni, inkább elengedtem őt. Egymással szemben álltunk, és egymás szemét fürkésztük. Nem tudtam betelni arcának látványától. Tudtam, hogy nem szabda hagynom, hogy megtörténjen, de már úgy is késő, hiszen teljesen belezúgtam.
-Hát akkor jó vásárlást!-mondta, és elsimított az arcomon egy hópihét. Keze nyomán égett a bőröm.
-Köszönöm , de siess be, mert még megfázol, és akkor holnap nem hallhatják a rajongóitok azt a csodás hangodat.
-Rendben. Szia!-mondta, majd sarkon fordult. Én is elindultam megkeresni az első buszmegállót. Hamar meg is láttam egy buszt, és felugrottam rá, remélve, hogy a központ felé tart. Szerencsémre pont arra ment. Jegyetváltottam gyorsan, és kerestem egy szabad helyet. Nem volt most tömve a busz, úgy mint tegnap. Az ablak mellett találtam is egy üres helyet. Leültem, és néztem a hóesést. A gondolataim akaratlanul is Harry felé kalandoztak el. Ahogy éjjel mellettem aludt, a pillantásai, a mély, búgó hangja, a féloldalas mosolya, a göndör haja... A nagy ábrándozásomban majdnem fennmaradtam a buszon, a centerhez érve. Gyorsan felpattantam, és idejében sikerült leszállnom. Egy darabig csak bolyongtam az utcán, töprengve, hogy mit vegyek Nicolnak. Majd egy ékszerüzlet kirakata megragadta a figyelmem. Ugyanis megláttam egy hangjegyes fülbevalót, egy hozzá illő karkötővel. Bementem hát, és meg is vettem, de még maradtam egy kicsit nézelődni. Rengeteg szép ékszert láttam, de végül nem vettem semmit. Kiléptem az üzletből, és megint kerestem egy buszt, hogy majd visszamegyek a srácokhoz, a stadionba. Közben már elmúlt egy óra is. Hirtelen megpillantottam egy buszt, és rohanni kezdtem. Felszálltam, és jegyet váltottam. Leültem, majd tíz perc utazás után, amikor a környék egyre ismeretlenebb lett, tudatosodott bennem, hogy bizony rossz buszra szálltam fel. Hát hiába, az embernek másodszor már nem lehet szerncséje. Az első megállónál le is szálltam. Megnéztem a menetrendet, de csak két óra múlva indult a következő busz az olimpiai stadion felé. Elkeseredésemben lerogytam a padra. A hóeséstől már kezdett vizes lenni a hajam. Próbáltam leinteni egy taxit, de mindengyik foglalt volt. Megnéztem az órám, már kettő óra is elmúlt. Éhes voltam, fáztam, és teljesen elvesztem. A srácok már biztosan végeztek, és a szállodában vannak. Elővettem a telefonom, és ekkor vettem észre, hogy összesen tizennégy nemfogadott híváson volt. Hat Harrytől, három Nicoltól és Louistól, egy-egy Liamtől, és Nialltöl. Visszahívtam Harryt.
-Vicky, istenem! Végre! Hol vagy? Jól vagy?-kérdezte megkönnyebbülve.
-Harry, ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont. Rossz buszra szálltam fel, és fogalmam sincs, hogy hol vagyok.
-Jó. Nyugodj, meg, nem lessz semmi baj. Louis, a GPS adataiból be tudod mérni, hogy hol van?-kérdezte Louistól.-Louis beméri, hogy hol vagy, és azonnal megyek érted. Ne nagyon menj sehova! Tarts ki, indulok.-mondta, és sietősen lerakta a telefont.
Megfogadtam Harry tanácsát, és visszaültem a padra. Hamarosan egy fekete autó parkolt le mellettem. Letekerte egy alak az ablakot, és kihajolt az ablakon.
-Szia, Cica, kell egy fuvar?-kérdezte, egy harmic körüli nem túl szimpatikus férfi.
-Hagyjon békén!-emeltem fel a hangom.
-Nyugalom, Cica, nem harapok.-mondta egy gonosz mosoly kíséretében, és kikapcsolta a biztonsági övét, gondolom, hogy majd ki fog szállni, ezért futni kezdtem. Egyszer hátranéztem, de akkor már nem követett, de nem mertem visszamenni oda. Ekkor egy fekete Range Rovet fékezett le mellettem. Harry szállt ki belőle. Annyira féltem, és annyira örültem, hogy látom. Észre se vettem, hogy sírok, csak akkor, amikor Harry magához vont, és szorosan átölelet.
-Csst! Már itt vagyok. Semmi baj. De mi a baj? Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Egy férfi állt meg mellettem autóval.-mondtam szipogva.
Nem is kellett folytatnom, Harry értette, hogy milyen szándékai lehettek.
-Itt vagyok, biztonságban vagy már.-mondta, és megsimogatta az arcom.
Majd gyorsan kinyititotta nekem az ajtót, és finoman belökött, és ő is beszállt.
-Ne haragudj, de láttam egy paparazzit.
-Semmi gond.
Harry még nem indította el az autót. Magához húzott, és szorosan átölelt. Egy puszit nyomott a hajamra.
-Jaj, Vicky! Annyira megijesztettél!
-Mit énekeljünk nektek?-kérdezte a miktofonba Louis.
-A Change my ticket-et!-kiabálta Nicol.
-Mit?-kérdezett vissza Niall.
Én is segítettem Nicolnak, hogy a dal címe eljusson a fiúkhoz, együtt ordítottuk a címét.
-Ja oké!-szólt bele a mikrofonba Liam.
Felcsendültek az első dallamok, a srácok pedig énekelni kezdtek.
Nekik mennyivel könnyebb volt a beszéd, mi meg ordítozhattunk nekik. Hirtelen ötlettől vezérelve, odaléptem az egyik hangosítóhoz.
-Kaphatnánk mi is egy mikrofont?
-A hangosító srác kérdőn nézett rám, de azért s kezembe nyomott egyet.
A dal közben megérkezett a menedzserük is, akit vártak. Odajött hozzánk bemutatkozni.
-Sziasztok! Biztosan ti vagytok Nicol és Victoria. Én Robert Richard vagyok, a srácok menedzsere.-mondta, és kezet nyújtott először nekem.
-Victoria Swiss, nagyon örülök a találkozásnak.
-Nicol Armendy, úgy szintén örülök.-mondta Nicol is, és kezet ráztak Roberttel.
-Én örülök!-mondta, majd a srácokhoz fordult, nála is volt egy mikrofon.-Jól van srácok, csak így tovább! Harry, figyelj a tempóra!
-Robert! De jó, hogy el tudtál jönni!-örült meg Louis a férfinak, aki csak kb. tíz évvel volt idősebb náluk.
-Holnap koncertek van, még jó, hogy eljöttem, muszáj gyakorolnunk!
-Persze.-válaszolt most Liam.
-Lányok, mi legyen a következő?-kérdezte tőlünk Robert.
-A Summer Love.-válaszoltam.
Majd ezt is elénekelték. Robert állandó utasításokkal és tanácsokkal látta el őket. Így ment még egy órán át, majd szünetet tartottak. A srácok lejöttek a színpadról, miután leeresztették őket. Kaptak a segítőktől vizet, de még nekünk is hoztak. Harry lépett hozzám.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte egy nagy mosollyal a száján.
-Egyszerűen nem tudok veletek betellni.
Harry csak nevetett.
-Ha nem gond, akkor el kell mennem. Majd négyszemközt elmondom, oké?
-Oké. Kikísérlek, jó?
-Rendben, köszönöm.
Felvettem a kabátom, Harry ahogy volt, egy kék ingben jött mellettem.
-Hamarosan itt lesz a barátságnapunk Nicollal, és szeretnék neki venni valamit.
-Rendben. Jó keresgélést! És vigyázz magadra, nehogy elvessz nekem! Telefonod megvan?
-Igen köszönöm, Mr. Aggódó.
-Jól van na.-mondta durcásan.
-Aranyos, hogy aggódsz értem.-csúszott ki a számon.
-Igen?-kérdezte Harry kihívóan, majd látta, hogy magam alatt vágom a fát, ezért közelebb lépett hozzám, és megölelt. Én is átkaroltam a derekát, a vállát nem tudtam volna, mert olyan magas hozzám képest. Belefúrtam az arcom a mellkasába, és belélegeztem szédítő illatát. Majd amikor az ölelés hosszúsága kezdett volna kínos lenni, inkább elengedtem őt. Egymással szemben álltunk, és egymás szemét fürkésztük. Nem tudtam betelni arcának látványától. Tudtam, hogy nem szabda hagynom, hogy megtörténjen, de már úgy is késő, hiszen teljesen belezúgtam.
-Hát akkor jó vásárlást!-mondta, és elsimított az arcomon egy hópihét. Keze nyomán égett a bőröm.
-Köszönöm , de siess be, mert még megfázol, és akkor holnap nem hallhatják a rajongóitok azt a csodás hangodat.
-Rendben. Szia!-mondta, majd sarkon fordult. Én is elindultam megkeresni az első buszmegállót. Hamar meg is láttam egy buszt, és felugrottam rá, remélve, hogy a központ felé tart. Szerencsémre pont arra ment. Jegyetváltottam gyorsan, és kerestem egy szabad helyet. Nem volt most tömve a busz, úgy mint tegnap. Az ablak mellett találtam is egy üres helyet. Leültem, és néztem a hóesést. A gondolataim akaratlanul is Harry felé kalandoztak el. Ahogy éjjel mellettem aludt, a pillantásai, a mély, búgó hangja, a féloldalas mosolya, a göndör haja... A nagy ábrándozásomban majdnem fennmaradtam a buszon, a centerhez érve. Gyorsan felpattantam, és idejében sikerült leszállnom. Egy darabig csak bolyongtam az utcán, töprengve, hogy mit vegyek Nicolnak. Majd egy ékszerüzlet kirakata megragadta a figyelmem. Ugyanis megláttam egy hangjegyes fülbevalót, egy hozzá illő karkötővel. Bementem hát, és meg is vettem, de még maradtam egy kicsit nézelődni. Rengeteg szép ékszert láttam, de végül nem vettem semmit. Kiléptem az üzletből, és megint kerestem egy buszt, hogy majd visszamegyek a srácokhoz, a stadionba. Közben már elmúlt egy óra is. Hirtelen megpillantottam egy buszt, és rohanni kezdtem. Felszálltam, és jegyet váltottam. Leültem, majd tíz perc utazás után, amikor a környék egyre ismeretlenebb lett, tudatosodott bennem, hogy bizony rossz buszra szálltam fel. Hát hiába, az embernek másodszor már nem lehet szerncséje. Az első megállónál le is szálltam. Megnéztem a menetrendet, de csak két óra múlva indult a következő busz az olimpiai stadion felé. Elkeseredésemben lerogytam a padra. A hóeséstől már kezdett vizes lenni a hajam. Próbáltam leinteni egy taxit, de mindengyik foglalt volt. Megnéztem az órám, már kettő óra is elmúlt. Éhes voltam, fáztam, és teljesen elvesztem. A srácok már biztosan végeztek, és a szállodában vannak. Elővettem a telefonom, és ekkor vettem észre, hogy összesen tizennégy nemfogadott híváson volt. Hat Harrytől, három Nicoltól és Louistól, egy-egy Liamtől, és Nialltöl. Visszahívtam Harryt.
-Vicky, istenem! Végre! Hol vagy? Jól vagy?-kérdezte megkönnyebbülve.
-Harry, ne haragudj, hogy nem vettem fel a telefont. Rossz buszra szálltam fel, és fogalmam sincs, hogy hol vagyok.
-Jó. Nyugodj, meg, nem lessz semmi baj. Louis, a GPS adataiból be tudod mérni, hogy hol van?-kérdezte Louistól.-Louis beméri, hogy hol vagy, és azonnal megyek érted. Ne nagyon menj sehova! Tarts ki, indulok.-mondta, és sietősen lerakta a telefont.
Megfogadtam Harry tanácsát, és visszaültem a padra. Hamarosan egy fekete autó parkolt le mellettem. Letekerte egy alak az ablakot, és kihajolt az ablakon.
-Szia, Cica, kell egy fuvar?-kérdezte, egy harmic körüli nem túl szimpatikus férfi.
-Hagyjon békén!-emeltem fel a hangom.
-Nyugalom, Cica, nem harapok.-mondta egy gonosz mosoly kíséretében, és kikapcsolta a biztonsági övét, gondolom, hogy majd ki fog szállni, ezért futni kezdtem. Egyszer hátranéztem, de akkor már nem követett, de nem mertem visszamenni oda. Ekkor egy fekete Range Rovet fékezett le mellettem. Harry szállt ki belőle. Annyira féltem, és annyira örültem, hogy látom. Észre se vettem, hogy sírok, csak akkor, amikor Harry magához vont, és szorosan átölelet.
-Csst! Már itt vagyok. Semmi baj. De mi a baj? Mi történt?-kérdezte aggódva.
-Egy férfi állt meg mellettem autóval.-mondtam szipogva.
Nem is kellett folytatnom, Harry értette, hogy milyen szándékai lehettek.
-Itt vagyok, biztonságban vagy már.-mondta, és megsimogatta az arcom.
Majd gyorsan kinyititotta nekem az ajtót, és finoman belökött, és ő is beszállt.
-Ne haragudj, de láttam egy paparazzit.
-Semmi gond.
Harry még nem indította el az autót. Magához húzott, és szorosan átölelt. Egy puszit nyomott a hajamra.
-Jaj, Vicky! Annyira megijesztettél!
Az utat egy ülésen tettük meg. Harry mellett ülve kicsit megnyugodtam. Egyik karjával átkarolt, és simogatta a hátam.
-Köszönöm, Harry, ha te nem jössz értem nem is tudom mit csinálok. És ne haragudj!
-Semmi gond nincs, nem kell bocsánatot kérned. Az a lényeg, hogy itt vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése