Nicollal még maradtunk egy kicsit a nappaliban, és pihentünk. Én olvastam, ő pedig zenét hallgatott. Majd fél óra múlva felvettük a kabátokat, és a csizmákat, és útra keltünk. Az elején, csak lézengtünk Helsinki utcáin. Majd Nicol megpillantott egy fodrász üzletet.
-Menjünk be! Kérlek! Már otthon is el akartam menni fodrászhoz!-rágta a fülemet Nicol.
-Hát jó! Ha ennyire szeretnéd!
-Sziasztok!-köszönt ránk egy velünk egyidős lány, amikor beléptünk.
-Szia!-köszöntünk egymás után Nicollal.
-Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen?
-Hm...Újra tudnád festeni a hajam alját?-kérdezte Nicol az ombre hajára utalva.
-Persze!
-Nekem pedig vágnál egy kicsit a hajamból?-kérdeztem.
-Igen.
-Akkor veled kezdek-mondta a lány, és rám nézett.-Megmossam a hajad, vagy szárazon szeretnéd, ha vágnék belőle?
-Inkább szárazon, ha nem baj.
-Rendben.
A lány vágott a hajamból pár centit, majd Nicol haja alját is újra szőkítette. Fizettünk, majd kisétáltunk az üzletből az új hajunkkal.
-És most merre?-kérdezte Nicol.
-Nézzük meg a közeli nevezetességeket, ha már itt vagyunk.
A telefonomon nyitottam egy google mapot, és kerestem egy közeli híres épületet.
-Uspenskin Katedrális.-mondtam
Nicol a telefonom fölé hajolt, hogy megnézze.
-Ez nincs is messze! Menjünk nézzük meg!
Útra keltünk, és a mobilom segítségével, és kerestünk egy buszmegállót. Az első buszra, csak negyed órát kellett várnunk. Felszálltunk, vettünk egy-egy jegyet a katedrálisig, majd leültünk egy szabad ülésre. A busz zsúfolt volt, alig találtunk ülő helyet, már négy óra elmúlt, és sokan most végeztek a munka helyükön. Igaz nem sokat voltunk a szabadban, de így is fáztunk már, a buszon pedig egész meleg volt. Én ültem az ablak mellett, és csendben néztem a hóesést. 20 perc buszozás után leszálltunk. Megcsapott minket a hideg levegő, ezért siettünk is be az épületbe. Egy kis csoporthoz csatlakoztunk, akikkel volt egy idegen vezető. Végigjártuk az egész katedrálist, összesen másfél óra alatt. Éppen indultunk kifele, hogy majd fogunk magunknak egy buszt vagy egy taxit, amikor megszólalt a telefonom. Louis hívott.
-Szia Vicky! Hol vagytok? Most végeztünk, és felveszünk titeket.
-Szia Louis! Az Uspenskin Katedrális előtt állunk.
-Oké. Ne mozduljatok onnan, megkeresünk titeket.
-Köszönjük!-mondtam majd letettem a telefont.
-Értünk jönnek a srácok.-jelentettem ki.
-De hát ez szuper!
Behúzódtunk a katedrális oldalába, hogy ne ázzunk el a hótól, ami idő közben rázendített. Húsz perc múlva egy fekete Range Rover parkolt le előttünk. Niall nyitotta ki nekünk belülről az egyik hátsó ajtót. Bemásztunk hátra, ami igaz kicsit nehezen ment.
-Mit csináltatok?-kérdezte Harry.
-Hát sétálgattunk a belvárosban, majd megnéztük a katedrálist.-válaszoltam.
-Na, akkor jól elütöttétek az időt.-mondta kedvesen Liam.
-És ti elfáradtatok?-kérdezte Nicol.
-Egy kicsit igen. Hosszú volt a megbeszélés.-mondta Louis.
Az út további részét viszonylag csendben tettük meg. Louis leállt a szálloda mélygarázsába, majd lifttel felmentünk a földszintre, majd fellépcsőztünk a szobánkig. Levettük a kabátokat és a csizmákat, a srácok pedig levetették magukat a kanapékra. Nicol neki állt teát főzni, én pedig az ablakon keresztül néztem a hóesést. Nicol amikor lefőtt a tea csészékbe töltötte, majd a nappali asztalára vitte a csészéket. Majd cukrot, és citromlevet is hozott. Leültünk mi is a fiúkhoz. Mindegyikünk elkészítette a teáját, majd iszogatni kezdtünk. Miután megittuk Nicol elmosogatott. Louis pedig bement a szobájába arra hivatkozva, hogy nagyon elfáradt. Liam bekapcsolta a tv-t, és kapcsolgatott, keresve egy nem finn nyelvű csatornát, amit persze nem talált, ezért bosszúsan kikapcsolta azt. Niall a hűtő előtt állt, pontosabban a feje ki se látszott belőle. Nicol elment hajat mosni, mert a hótól vizes lett a haja. Harry a mobilját nyomkodta. Én pedig olvastam.
Az utazás miatt mindenki fáradt volt, ezért vacsora után, ami a szálloda éttermében volt, mindenki elment letusolni. A nappaliban még egy darabig elvoltunk, beszélgettünk, majd kilenc óra magasságában lassan elvonultunk a szobáinkba. Már pizsamában voltam, ezért a könyvemmel a kezemben rávetettem magam az ágyamra. Még olvastam egy órát, majd a sorok kezdtek összefolyni, ezért inkább letettem a könyvet. Lekapcsoltam az éjjeli lámpámat, és bebújtam az ágyamba. Majd elaludtam.
Hamarosan arra ébredtem, hogy valami monoton mormogást hallok. Megnéztem az órát, még csak hajnali fél egy volt. A fejemre húztam a párnámat, de a hang mintha még hangosabb lett volna. Bedugtam a fül hallgatómat, de még azon keresztül is hallottam a hangot. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mi ez a hang. Mivel aludni úgysem tudtam, ezért csendben kiosontam a szobámból, és bekopogtam Harryhez, aki a mellettem levő szobában aludt. Pontosabban csak próbált ő is aludni. Amikor benyitottam hozzá, éppen a párnáját fogta a fejéhez.
-Mi ez a zaj?-kérdeztem.
-Louis horkol.
-Hú, de ez mennyire hangos!
-Nekem mondod?-kérdezte cinikusan.
-Oké, oké. Nálam egy fokkal jobb.
-Te szerencsés. Már ez megy éjfél óta.
-Huh.
-Menj is, próbálj meg aludni.
-Rendben. További jó éjszakát!-köszöntem el.
-Neked is.-mondta, majd visszamentem a szobámba.
Visszabújtam az ágyamba, de még mindig túl hangos volt Louis horkolása. A fejemre húztam a paplant, és megpróbáltam visszaaludni, sajnos kevés sikerrel. Kisvártatva valaki kopogott. Majd Harry dugta be a fejét az ajtón.
-Átjöhetek hozzád aludni?-kérdezte, kezében a párnájával és takarójával.-Egyszerűen nem lehet elviselni.
Harry szobája köztem és Louisé között volt, ezért nála hangosabb volt a Louis által adott koncert.
-Persze, gyere csak.-mondtam.
Azt hittem, hogy Harry hozza a matracát, és majd arra fekszik, a földön, de nem így történt, hanem mellém furakodott be. Arrébb húzódtam, hogy elférjünk mindketten. Ez az egész helyzet annyira lehetetlen és zavarba ejtő, de mégis vicces volt. Becsuktam a szemem, és a nevetést visszafojtva próbáltam nem hozzáérni Harry vállához, ami majdnem hogy lehetetlen volt. Harry még egy kicsit mocorgott, a párnáját igazgatta, majd visszafeküdt a hátára.
-Menjünk be! Kérlek! Már otthon is el akartam menni fodrászhoz!-rágta a fülemet Nicol.
-Hát jó! Ha ennyire szeretnéd!
-Sziasztok!-köszönt ránk egy velünk egyidős lány, amikor beléptünk.
-Szia!-köszöntünk egymás után Nicollal.
-Miben segíthetek?-kérdezte kedvesen?
-Hm...Újra tudnád festeni a hajam alját?-kérdezte Nicol az ombre hajára utalva.
-Persze!
-Nekem pedig vágnál egy kicsit a hajamból?-kérdeztem.
-Igen.
-Akkor veled kezdek-mondta a lány, és rám nézett.-Megmossam a hajad, vagy szárazon szeretnéd, ha vágnék belőle?
-Inkább szárazon, ha nem baj.
-Rendben.
A lány vágott a hajamból pár centit, majd Nicol haja alját is újra szőkítette. Fizettünk, majd kisétáltunk az üzletből az új hajunkkal.
-És most merre?-kérdezte Nicol.
-Nézzük meg a közeli nevezetességeket, ha már itt vagyunk.
A telefonomon nyitottam egy google mapot, és kerestem egy közeli híres épületet.
-Uspenskin Katedrális.-mondtam
Nicol a telefonom fölé hajolt, hogy megnézze.
-Ez nincs is messze! Menjünk nézzük meg!
Útra keltünk, és a mobilom segítségével, és kerestünk egy buszmegállót. Az első buszra, csak negyed órát kellett várnunk. Felszálltunk, vettünk egy-egy jegyet a katedrálisig, majd leültünk egy szabad ülésre. A busz zsúfolt volt, alig találtunk ülő helyet, már négy óra elmúlt, és sokan most végeztek a munka helyükön. Igaz nem sokat voltunk a szabadban, de így is fáztunk már, a buszon pedig egész meleg volt. Én ültem az ablak mellett, és csendben néztem a hóesést. 20 perc buszozás után leszálltunk. Megcsapott minket a hideg levegő, ezért siettünk is be az épületbe. Egy kis csoporthoz csatlakoztunk, akikkel volt egy idegen vezető. Végigjártuk az egész katedrálist, összesen másfél óra alatt. Éppen indultunk kifele, hogy majd fogunk magunknak egy buszt vagy egy taxit, amikor megszólalt a telefonom. Louis hívott.
-Szia Vicky! Hol vagytok? Most végeztünk, és felveszünk titeket.
-Szia Louis! Az Uspenskin Katedrális előtt állunk.
-Oké. Ne mozduljatok onnan, megkeresünk titeket.
-Köszönjük!-mondtam majd letettem a telefont.
-Értünk jönnek a srácok.-jelentettem ki.
-De hát ez szuper!
Behúzódtunk a katedrális oldalába, hogy ne ázzunk el a hótól, ami idő közben rázendített. Húsz perc múlva egy fekete Range Rover parkolt le előttünk. Niall nyitotta ki nekünk belülről az egyik hátsó ajtót. Bemásztunk hátra, ami igaz kicsit nehezen ment.
-Mit csináltatok?-kérdezte Harry.
-Hát sétálgattunk a belvárosban, majd megnéztük a katedrálist.-válaszoltam.
-Na, akkor jól elütöttétek az időt.-mondta kedvesen Liam.
-És ti elfáradtatok?-kérdezte Nicol.
-Egy kicsit igen. Hosszú volt a megbeszélés.-mondta Louis.
Az út további részét viszonylag csendben tettük meg. Louis leállt a szálloda mélygarázsába, majd lifttel felmentünk a földszintre, majd fellépcsőztünk a szobánkig. Levettük a kabátokat és a csizmákat, a srácok pedig levetették magukat a kanapékra. Nicol neki állt teát főzni, én pedig az ablakon keresztül néztem a hóesést. Nicol amikor lefőtt a tea csészékbe töltötte, majd a nappali asztalára vitte a csészéket. Majd cukrot, és citromlevet is hozott. Leültünk mi is a fiúkhoz. Mindegyikünk elkészítette a teáját, majd iszogatni kezdtünk. Miután megittuk Nicol elmosogatott. Louis pedig bement a szobájába arra hivatkozva, hogy nagyon elfáradt. Liam bekapcsolta a tv-t, és kapcsolgatott, keresve egy nem finn nyelvű csatornát, amit persze nem talált, ezért bosszúsan kikapcsolta azt. Niall a hűtő előtt állt, pontosabban a feje ki se látszott belőle. Nicol elment hajat mosni, mert a hótól vizes lett a haja. Harry a mobilját nyomkodta. Én pedig olvastam.
Az utazás miatt mindenki fáradt volt, ezért vacsora után, ami a szálloda éttermében volt, mindenki elment letusolni. A nappaliban még egy darabig elvoltunk, beszélgettünk, majd kilenc óra magasságában lassan elvonultunk a szobáinkba. Már pizsamában voltam, ezért a könyvemmel a kezemben rávetettem magam az ágyamra. Még olvastam egy órát, majd a sorok kezdtek összefolyni, ezért inkább letettem a könyvet. Lekapcsoltam az éjjeli lámpámat, és bebújtam az ágyamba. Majd elaludtam.
Hamarosan arra ébredtem, hogy valami monoton mormogást hallok. Megnéztem az órát, még csak hajnali fél egy volt. A fejemre húztam a párnámat, de a hang mintha még hangosabb lett volna. Bedugtam a fül hallgatómat, de még azon keresztül is hallottam a hangot. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mi ez a hang. Mivel aludni úgysem tudtam, ezért csendben kiosontam a szobámból, és bekopogtam Harryhez, aki a mellettem levő szobában aludt. Pontosabban csak próbált ő is aludni. Amikor benyitottam hozzá, éppen a párnáját fogta a fejéhez.
-Mi ez a zaj?-kérdeztem.
-Louis horkol.
-Hú, de ez mennyire hangos!
-Nekem mondod?-kérdezte cinikusan.
-Oké, oké. Nálam egy fokkal jobb.
-Te szerencsés. Már ez megy éjfél óta.
-Huh.
-Menj is, próbálj meg aludni.
-Rendben. További jó éjszakát!-köszöntem el.
-Neked is.-mondta, majd visszamentem a szobámba.
Visszabújtam az ágyamba, de még mindig túl hangos volt Louis horkolása. A fejemre húztam a paplant, és megpróbáltam visszaaludni, sajnos kevés sikerrel. Kisvártatva valaki kopogott. Majd Harry dugta be a fejét az ajtón.
-Átjöhetek hozzád aludni?-kérdezte, kezében a párnájával és takarójával.-Egyszerűen nem lehet elviselni.
Harry szobája köztem és Louisé között volt, ezért nála hangosabb volt a Louis által adott koncert.
-Persze, gyere csak.-mondtam.
Azt hittem, hogy Harry hozza a matracát, és majd arra fekszik, a földön, de nem így történt, hanem mellém furakodott be. Arrébb húzódtam, hogy elférjünk mindketten. Ez az egész helyzet annyira lehetetlen és zavarba ejtő, de mégis vicces volt. Becsuktam a szemem, és a nevetést visszafojtva próbáltam nem hozzáérni Harry vállához, ami majdnem hogy lehetetlen volt. Harry még egy kicsit mocorgott, a párnáját igazgatta, majd visszafeküdt a hátára.
-Itt egy fokkal halkabb.-jelentette ki nyugodtan, és sóhajtott egyet.
-Örülök neki.-mondtam egy kis éllel a hangomban. Persze közben a szívem a maratoni táv lefutása utáni ütemen vert.
-Ja, amúgy bocsi. De ugye nem baj? Mert ha ez neked kínos akkor visszamegyek a szobámba a matracért.
-Egy kicsit az, de maradj csak, kibírom.-mondtam nevetve.
-Akkor jó. Érezd ezt megtiszteltetésnek, nem sok lány mellet alszok.
-Hát ismerek pár lányt, akik ölni tudnának érted.
-Igen?-kérdezte incselkedve.
-Igen.-mondtam, közbe persze teljesen elpirultam, hiszen Harry az arcomat nézte, a lábával pedig finoman megrúgott.
-Na jó, aludjunk!-jelentettem ki, holott nagyon szívesen beszélgettem vele, de attól tartottam, hogy az elég kínos lett volna már számomra.
-Jó éjszakát neked is! Aludj jól.-mondta, és az oldalára fordult nekem háttal.
-Neked is.-szóltam, és én is így tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése