-Hiányozni fog ez az egész.-mondta Nicol.
-Nekem is hidd el. A srácok...Harry.
-A koncertek, az utazások,....Niall.
-Hát igen. Ne is mondd!
Majd könyvekről, filmekről kezdtünk beszélgetni. Hamar elment az idő. Már fél tizenegy volt, amikor Nicol már sorozatban ötöt ásított.
-Ha nem baj, akkor én most bevágom a a szunyát.-mondta.
-Persze, aludj csak!-válaszoltam, majd a telefonommal együtt átültem a kanapéra, ami nem volt kihúzhatós, és jóval kisebb is volt, mint a másik.
Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és elindítottam egy albumot. Becsuktam a szemem, és vártam, hogy elálmosodjak. De nem bírtam aludni. A kislámpa még éjfélkor is égett a szobánkban.
Valaki kopogott.
-Tessék!-suttogtam.
Harry kukucskált be az ajtón.
-Bejöhetek?-kérdezte. Már pizsiben volt ő is.
Nem válaszoltam, csak bólogattam. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, és úgy helyezkedtem, hogy Harry is elférjen mellettem.
-Gyere ülj le!-ajánlottam fel.
Leült, és egymással szembe fordultunk. A lábaink között max tíz centi lehetett.
-Nem tudsz aludni?-kérdezte.
-Nem igazán. És te?
-Én egy kicsit álmos vagyok, csak láttam, hogy ég a villany, ezért gondoltam, hogy megnézem, hogy nem csak égve maradt-e.
-Értem. De ha tudsz aludni akkor menj nyugodtan. Elfáradtál.-mondtam.
-Igen. De tudom milyen rossz, ha az ember nem tud elaludni.
-Köszönöm. De majd a zenétekre elalszom. Fáradt leszel holnap.
-Rendben. Jó éjszakát! Próbálj meg elaludni.-suttogta, és megölelt.
Belélegeztem az illatát, és megszédültem.
-Aludj jól!-suttogtam.
Majd kiment a szobából.
Fél egykor bevackolódtam az ágyba, ugyanis a zene megtette hatását, és elálmosodtam.
Majd hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy Nicol forgolódik. Átcuccoltam a kanapéra, és fél óra szenvedés után sikerült elaludnom.
~•~
Arra ébredtem, hogy valaki szólongat. Kinyitottam a szemem, és Nicol nézett le rám. Ránéztem az órára, már kilenc óra is elmúlt.
-Jó reggelt! Kevesebb mint kettő óra múlva a repülőtéren kellene lennünk.
-Hajaj.-nyögtem.
Felnyaláboltam a neszeszeremet és a ruháimat, és a fürdő felé vettem az irányt. A többiek a nappaliban iszogatták a kávéjukat.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Neked is!-mondták valamennyien.
A napi rutin után, egy lila kötött ruhát, és egy fekete latex nadrágot vettem fel. Csatlakoztam a többiekhez, és gyorsan megittam a kávémat.
-Köszönöm a kávét!
-Szívesen.-mondta Louis, mert gondolom ő készítette.
Bementem a szobánkba, és csomagolni kezdtem. A kupi miatt lassabban haladtam. De fél óra múlva elégedetten zártam le a bőröndömet. Majd felhívtam a szüleimet, és tájékoztattam őket, hogy hamarosan repülőre ülünk.
Kimentem a srácokhoz, akik már útra készek voltak.
-Mikor indulunk?-kérdeztem.
-Bármelyik pillanatban befuthat Daniel, szóval hamarosan.-válaszolt Liam.
Lehuppantam egy szabad helyre a kanapén. Louis és Niall közé.
-Sokáig fenn voltál?-kérdezte Harry.
-Aha.-mondtam két ásítás között.
-Nem aludtál jól?
-Nem igazán, nehezen aludtam el, és még egyszer fel is ébredtem hajnalban.
-Sajnállak.-mondta.
Közben a többiek tovább beszélgettek. Hamarosan megérkezett Daniel. Felvettük a kabátokat, és a csizmákat. Majd fogtuk a bőröndöket, és bepakoltunk a két autóba. Megint Daniel és Harry vezettek. Liam ült be hozzánk, a többiek Daniellel mentek. A repülőtér nem volt messze tőlünk. Hamar odaértünk, és kiszedtük a csomagokat. Majd megkerestünk a terminálunkat.
Daniel pedig elment. Louis odaadta a jegyeinket. Kiderült, hogy nem is egymás mellett ülünk mindannyian. Sikerült három felé szakadnunk. Liam Nicol mellé, Niall Louis mellé, én pedig piszok nagy szerencsémre Harry mellé kaptam jegyet. A járat indulásáig még volt negyed óránk. A csomagjainkat leadtunk. De mindegyikünk úgy pakolt, hogy legyen egy kézi táskája is. Hamarosan megindult a beszállás. Nicollal megöleltük egymást, mert ők Liammel előbb szállhattak fel. Jó volt látni, hogy Liam segített Nicolnak. Majd mi következtünk Harryvel. Odaintettünk Louiséknak, majd felszálltunk. Megkerestük a helyünket.
-Szeretnél az ablak mellé ülni?-kérdezte Harry, mert az ő jegye az ablak mellé szólt.
-Nem köszönöm.-mondtam, és rámosolyogtam.
Leültünk, Harry pedig fogva tartotta a tekintetem.
-Nagyon fáradt vagy?-kérdezte.
-Elmegy, köszönöm.
-Nem tudsz aludni?
-Tudnék, de inkább beszélgessünk.
-Ahogy gondolod.-mondta azzal a huncut mosollyal az arcán.
-Hol fogtok fellépni?-kérdeztem.
-Az Olimpiai stadionban. Várod már?
-Még szép!-mondtam.
Felnevetett.
-Hiányzik a nővéred?-kérdezte.
-Igen. Egy évben talán háromszor ha látom.
-De gondolom azért telefonon beszéltek.
-Igen. Hetente körülbelül.
-És Nicollal mióta vagytok barátnők?
-Még a gimiben ismerkedtünk meg. Az első napon, már jól kijöttünk.
-Az tök jó.
-Öhöm.-mondtam ásítás közben.
És lejjebb csúsztam.
-Szeretnél aludni?
-Hát, igen mégis csak. Különben használhatatlan leszek.
-Rendben. Ha szeretnél nekem dőlhetsz.-ajánlotta fel.
-Köszönöm.-mondtam hálásan.
A mellkasának dőltem. A pulzusom megugrott. Harry mivel sokkal magasabb volt nálam, ezért kényelmesen elfértem az álla alatt. Simogatni kezdte a hajam, én pedig rámosolyogtam.
-Aludj csak!-suttogta.
A mellkasába fúrtam az arcom, és behunytam a szemem. Jó érzés volt, hogy erős karjában tartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése