XII. fejezet: Pihenés

A belső szektor felé vettük az irányt. Most szendvicsekkel és üdítővel vártak minket.
-Hát ez király volt. Basszus baromi jó volt!-őrjöngött Nicol.
-Köszönjük!-mondta Niall, majd lehuppant egy kanapéra.
Mindenki vett enni és innivalót, és csendben megettük. A fiúk ugyanis elfáradtak, mi pedig szinte sokkot kaptunk, persze jó értelemben.
Fél óra múlva elindultunk lefelé. Most nem tudtunk a lifttel menni, mert az a biztonság miatt csak felfelé szállít. Két sorban léptünk ki az ajtón. Furcsa, Harry most is mellettem maradt. A bejáratot elállták kintről a rajongók. Amikor meglátták a srácokat, kicsit hátrébb léptek, majd kiléptünk, és lerohanták őket. Papírokkal és lapokkal felszerelkezve tolakodtak. A tagok kénytelenek voltak megállni, és autogramot osztani.

Tíz perc után a segítségünkre sietett egy biztonsági őr. Így is nehéz volt a kijutás. A fiúk még lepacsiztak néhány taggal, majd elindultunk a mélygarázsok felé. A harmadikon voltak az autóink. Szerencsére itt működött lift. Ugyan abban a felállásban ültünk be a kocsikba. Daniel ment elöl, majd kihajtottunk a garázsból. A rajongók két oldalról körbeállták az utat és integettek. Leengedtük az ablakokat, és mi is integettünk nekik.
Hallottam ahogy valakik a srácok nevét kiabálják. Hát ez a népszerűség.
Az utakat már eltakarították, ezért könnyebb volt a haladás. Megszólalt a telefonom. Louis hívott. Kihangosítottam, hogy a többiek is hallják.
-Szia Louis! Kihangosítottalak.
-Oké! Sziasztok. Én személy szerint éhen halok. Van kedvetek beülni valahova?
-Subway!-ordította Niall.
Harryvel összenéztünk, és nevettünk.
-Niall! Mehetünk Subwaybe is!-mondta Liam.
-Király!-ordította Niall.
Így a legközelebbi Subwaynél megálltunk. Kiszálltam az autóból, és végigsimítottam az oldalát.
-Ennyire tetszik?-kérdezte Harry, aki idő közben mögém lopakodott.
-Igen. Gyönyörű.
-Én ezt inkább rád mondanám.-mondta, és kuncogott.
Zavaromban én is felnevettem, majd a többiek után mentünk. Beálltunk a sorba, és rendeltünk. Majd lehuppantunk egy tízes asztalhoz. A kabátokat felhalmoztuk a maradék három helyre. Nekiálltunk enni.
-Hm, vehetek egy kicsit a salátádból?-kérdezte Harry.
-Persze, mondtam teli szájjal, és elétettem a salátámat.
-Köszi.
Ezzel el is indítottuk a cserekereskedelmet az asztalnál.
Az emberek folyamatosan cserélődtek, csak mi maradtunk, még azután is miután megettük az ebédünket. Majd egy asztalnál egy lány megszólalt.
-Az ott nem Louis Tomlinson?-kérdezte.
-De igeeen! És ott van Niall is!-szolt egy másik lány az asztaltól.
-És ott van Harry is! Istenem milyen helyes!-szólt egy harmadik rajongó.
-Nem hiszem el, hogy láthatom élőben Liamet!-sikongatott a negyedik lány.

-Zayn?-kérdezte meglepődve az egyikük.
-Öhm, asszem menni kéne!-fújt riadót Niall.
Felpattantunk, és futólépésben elindultunk az autók felé. A lányok jöttek utánunk. Harry és Daniel kinyitotta a kocsikat.

-Tudtam, hogy az nem akárki autója!-szólt valamelyikőjük.
Gyorsan beszálltunk, és elindultunk. Megint Daniel ment elöl, mert nála van GPS. A buszunk felé vettük az irányt. Majd kirobbant belőlünk a nevetés.
-Úgy látszik nem tudunk sehova menni anélkül, hogy ne ismerjenek fel minket.-mondta Liam.
-Hát igen. Lefogadom, hogy fél Dublin tudja már, hogy egy Subwayben ebédeltünk.-mondtam egy röhögő görcs közepette.
-Ez a hátránya annak aki híres.-válaszolt Liam. 

-Hát igen. De azért jó érzés, nem?-kérdeztem.

-Az igen.-kapcsolódott be Zayn is.
Tíz perc múlva megérkeztünk a buszhoz. Kiszálltunk az autókból, bár én elég nehezen szakadtam el a szépséges XC90-estől. Harry felnevetett látva a ragaszkodásomat a kocsijához. Bementünk a buszba, és a szokásos kabát és csizma le rituálé után bementem a szobánkba, és felhívtam a szüleimet. Töviről hegyire mindent elmeséltem. A koncertet, a szektort, a rajongókat, a Subwayt. Vagy egy órán át beszéltem velük. Kimentem végül a nappaliba, ahol Nicol egy Twister szőnyeget gurított ki. 

-Van kedved játszani? Mindenki beszáll. Liam mondta azt, hogy ő majd pörget.
-Szívesen, persze!-vágtam rá.
A szőnyeg elég nagy, ezért mind a négyen (Daniel elvitte az autókat, Louis pedig elkísérte. Zayn pedig keresett magának egy szállodát.) elfértünk. Nicollal hihetetlen módon összegubancolódtunk, majd pár pörgetés után Harry is csatlakozott a gubanchoz. Elég zavarba ejtő módon. Az arcunk körülbelül öt centire lehetett egymástól. Mind a ketten elpirultunk. Beleharaptam az alsó ajkamba, hogy ne kezdjek el nevetni. Niall egész jól megúszta, ő nem keveredett bele a káoszba. Harry került alulra, én fölötte voltam egy kicsavarodott híd szerűségben, Nicol pedig terpesz állásban tenyerelt a lábam mögötti kék körön, a másik kezét pedig a Harry előtti sárga körön támasztotta meg. Harry pedig fekvőtámaszba volt. A következő pörgetésnél egyel távolabb kellett tennem a kezeimet egymástól. Így pedig nem tudtam megmaradni, ezért hanyatt estem,...rá Harryre. Aki szakadni kezdett a nevetéstől. Nicol és Niall maradt csak, akik egyre közelebb értek egymáshoz. Feltápászkodtam Harryről, így ő is fel tudott kelni.
-Nem ütötted meg magad?-kérdezte.
-Nem, köszönöm. Tompítottál. Bocsi, hogy kiestél miattam.
-Semmi baj. Jó buli volt.
Amikor legközelebb Nicolékra néztem, akkor konkrétan annyira lehetetlen pózba voltak, hogy gyakorlatilag egymást támasztották. Még fél óráig bírták, majd ők is összeestek.
-Hát ebből csapat Twister lett! A Nicol, Niall csapat lett az első, a Vicky, Harry páros pedig a második.-jelentette be Liam.

A játék után bementem a szobámba, és felnyaláboltam a neszeszeremet és a pizsimet. Majd a fürdőszobába vonultam. Niall és Nicol a kanapén ültek, közel egymáshoz és beszélgettek. Harry pedig egy pohárba töltött vizet. Liam pedig telefonált Magamra zártam az ajtót, és kibontottam a hajam. Beálltam a tus alá, és élveztem, ahogy a meleg víz végigfolyik a hajamon, és a hátamon. Letusoltam, és megmostam a hajam. Majd megtörölköztem. Felvettem a pizsamámat, ami egy fekete rövidnadrág, és egy snoopys felső volt. Törölközőbe csavartam a hajam, és a szobánkba vittem a cuccaimat. Ott is szárítottam meg a hajam, hogy ne foglaljam el a fürdőt. Húsz perc alatt száradt meg a hajam. Elraktam a hajszárítót, és kimentem a nappaliba. Louis is már megérkezett. Az asztalnál ült mindenki, és ettek.

-Gyere Vicky, biztos éhes vagy.-hívott Harry, és a mellette álló üres helyre letett egy tányért. Rajta sült csirkével, sültkrumplival, és párolt káposztával. Leültem mellé, és enni kezdtem. 

-De basszus tök gáz volt, amikor elrontottam az egyik refrént.-röhögött Liam.

-Égéés!-szivatta Niall Liamet.

-Nem volt annyira kivehető, nyugi. Lehet, hogy észre sem vették.-nyugtattam meg.

-Köszönöm Vicky.-hálálkodott.

Harryn még mindig ugyan az a fekete rövidujjú volt, mint a koncerten. Rengeteg tetkója van, amiket most élőben is megszemlélhettem. 

-Hol léptek fel legközelebb?-kérdezte Nicol.

-Helsinkiben, 28-án. Repülővel fogunk menni, és ha minden igaz, akkor három óra az út.-válaszolt Louis.

-A buszt viszont itt kell hagynunk. Daniel majd elviszi a garázsba, amit bérelünk.-magyarázta Niall.

-És Zayn?-kérdeztem.

-Őt nem tudjuk. Vagy jön, vagy nem. Majd meglátjuk. Bár nem hiszem. Különben miért lépett ki.-mondta Louis.