III. fejezet: Már nincs sok hátra

Befejeztem a csomagolást, majd felhívtam Nicolt.

-Szia! De jó, hogy hallak!
-Szia! Beszéltél már velük?
-Igen. A Big Bennél találkozunk. Tízkor.
-Az nincs is olyan messze!
-Igen. Apa majd gondolom odavisz minket.
-Akkor minden oké. Holnap tízre megyek hozzátok, hogy kicsit bulizzunk. Az jó nektek?
-Persze! Legalább bolondozunk egy jót.
-Még szép!
-Te már bepakoltál?-kérdeztem.
-Ne is mondd, itt szenvedek.
-Kitartást. Hamar megleszel vele!
-Szia! Akkor holnap.
-Oké, várlak.

Lementem a földszintre. Anya éppen horgolt egy táskát.
-Ez nagyon szép lesz!
-Köszönöm. Izgulsz a holnapi nap miatt?
-Egy kicsit igen. Már nagyon várom.
-Egyet ígérj meg, hogy amint az időd engedi, hívj fel minket!
-Persze  anyu, ez természetes!

Megvártuk amíg apa is hazaér, és nekiálltunk vacsorázni. Apa egy ingatlan eladásokkal foglalkozó cégnél dolgozik, anya pedig könyvelő. Gyakran be se megy az irodájába, hanem itthon dolgozik. Mellette pedig kézműves dolgokat árul a neten.
A vacsora mézes, borsos csirke volt héjában sült krumplival. Anya felajánlotta, hogy majd elmosogat. Mi pedig apával beszélgettünk egy kicsit a nappaliban. Felajánlotta, hogy el visz minket holnap.
Felmentem letusolni, majd olvastam. Apropó néhány könyvet el is teszek a táskámba. Természetesen a fülhallgató sem maradhat itthon. Meg persze hajvasalót is vinnem kell.
Hamarosan elálmosodtam, lekapcsoltam a lámpámat, és elaludtam.

~•~

Másnap negyed tízkor ébredtem. Felültem az ágyamon, majd vissza is feküdtem. Aztán leesett, hogy háromnegyed óra múlva itt van Nico.
Felpattantam hát és kiszellőztettem a szobám és beágyaztam. Bementem a fürdőbe, hogy elviselhető formába hozzam magam. Egy szürke hosszú ujjút és egy kék térdnadrágot vettem fel. Itthonra ez tökéletes lesz. Leszaladtam megreggelizni. Egy tál müzli narancslével, nyami!
A szüleim már elmentek itthonról. Tíz perc múlva csengettek. Kinyitottam az ajtót, és segítettem felcipelni a lépcsőn Nicol lila gurulós bőröndjét. Még szerencse, hogy én is a bordó gurulós bőröndömet választottam, milyen jó lesz majd amikor hosszas sétákat teszünk meg a szállodáig.
Felvittük a táskát a szobámba, és leültünk a laptopom elé.
-Hova megyünk először?
-Lássuk csak, azt írja, hogy január 25-én Dublinban lépnek fel.
-Király. Hm, mit szolnál hozzá, ha megnéznénk egy filmet!
-Benne vagyok.
-Megnézhetjük a Titanicot? Az az egyik kedvencem.
-Hát jó.
Rákerestem a filmre majd leültünk kettő bab zsákra. A film kezdő kockái máris megjelentek a képernyőn. Nem éppen ez a kedvenc filmem, de hát Nicol is kibírja mellettem a Muskétásokat.
Mindig sírok a filmen. Most sem volt kivétel. Süllyedni kezdett a hajó, nálam pedig eltörött a mécses. Elkezdtem szipogni, de Nico is törölgetni kezdte a szemét.
-Ne nézzük végig jó?-mondta
-Rendben. Van kedved Simsezni?
-Aha!-mondta és felcsillant a szeme.
Megvártuk, amíg betölt a játék.
-Ezt a Ray nevű hapsit töröljük már ki!-kérte.
Nicol egész jól bírta a szakítást. Rayel még nyáron ismerkedtek meg. Hamar látszott, hogy egy hangon vannak. De aztán Ray rossz társaságba került. Amikor hetente egyszer találkoztak volna, Ray folyton lemondta a randikat. Aztán egyszer leültek ezt megbeszélni, és ekkor Nico szakított vele.
Létrehoztunk egy Niall nevű karaktert és összehoztuk Nicol simjével.
-Csináljunk neked egy Harryt, akiért elválsz Tomtól?
-Igen!
Az életemben egyébként nincs semmilyen Tom, csak poénból jött össze vele a karakterem. Szóval sim Harryvel egy házba költöztünk. Még játszottunk egy darabig, majd Nicol hasa megkordult. Mire ő felnevetett.
-Te nem vagy éhes?-kérdezte.
-De igen.
Lementünk a konyhába. Nutellás kenyeret ettünk, nem túl egészséges, de finom.
A délután hátralevő részében magazinokat olvasgattunk, és beszélgettünk. Valamint zenét hallgattunk, természetesen 1D-t, és velük együtt énekeltünk.
Este megérkeztek a szüleim. Hazafelé kettőnknek vettek gyrost. Felmentünk a szobámba, és ott ettük meg.
Először Nicol, aztán én mentünk a fürdőszobába. Pizsire öltöztünk át. Nicolnak szürke a nadrágja, és rózsaszín a felsője. Nekem pedig szürke mind a kettő, és fekete csillagok díszítik azokat.
Van kettő pót matracunk, azokat tettük le a földre, és megágyaztunk magunknak. Egy heves párna csata után lekapcsoltuk a villanyt, és sötétben beszélgettünk még sokáig.