I. fejezet: Micsoda meglepetés

Ma van az első félév vizsgáinak az utolsó napja. Nicollal a legjobb  barátnőmmel elhatároztuk, hogy suli után elmegyünk sétálni. Elég hideg van, és ködös az idő. De mit is várhatna az ember januárban Londonban.
Éppen arról beszélgetünk, hogy ő mit kér a szüleitől karácsonyi ajándéknak. Igen, karácsonyi ajándéknak, ugyanis még nem döntötte el, hogy mit szeretett volna. Úgy volt, hogy Norvégiába mennek a téli szünetben Rayel, a barátjával. És a szüleitől azt kérte karácsonyra, hogy szálljanak be egy kevés pénzzel az útiköltségbe. De aztán szakítottak Rayel, ezért az utat is lemondta.
-Lehet, hogy az 1D új albumát kérem.-gondolkozott el Nico.
(Igen, mindketten Directionerek vagyunk.)
-Ez tök jó ötlet.
Egy ajándékbolt előtt sétálunk el.
-Gyere menjünk be. Az öcsém úgysem hagy békén,  ameddig meg nem veszem neki a legújabb Star Wars figurát.-mondja.
Amíg Nico kifizeti a figurát, én körülnézek. Megakad a szemem kettő One Directionos pénztárcán. Odaviszem azokat a pénztárhoz, majd a boltból kilépve az egyiket Nicolnak adom.
-De jó! Köszi! Képzeld vagy 2000 ilyen pénztárcát gyártottak le és kettőben eljertettek valamit a tagok, meglepiként.
-Hát ez ötletes. Tuti, hogy egy-egy autogrammos képet.
Kinyitom a legújabb szerzeményemet, ahogy a barátnőm is. Nagyából egyszerre kezdünk ugrálni és sikítozni.
Ugyanis a 2000 darab közül miénk az a kettő. De nem egy aláírásokkal ellátott fotó, hanem...
-Úr isten! Nem hiszem el! -Visongok örömben.
-Ez most komoly? Mi most két turné jegyet kaptunk?

~•~

Nicol átjött hozzánk. És feljöttünk a szobámba. A két jegyen van egy-egy telefon szám amik persze megegyeznek.
-Majd én felhívom. -Ajánlottam fel.
-Szerinted ki veszi fel?-kérdezte.
-Á. Biztos a menedzserük.-mondtam és legyintettem.

...Kicsörög...
-Haló!-szól bele valaki.
-Jó napot! Victorya Swiss vagyok. -Mutatkoztam be.
-Én pedig Harry Styles.-mondja nevetve. -Á. Biztos ön találta meg a turné jegyet.
Ez a nap már nem is lehetne jobb. Nem csak nyertünk két jegyet, de még a kedvenc tagommal is beszélhetek! Wáá!
-Igen, a barátnőmmel. Nálunk van a két jegy.
-Szuper! Január 23-án indulunk.
-Rendben. Addig még hívom.
-Rendben. Várom a hívását. -mondja szintén nevetősen.
Majd leteszi.

-Hát nem a menedzserük volt.
-Akkor ki? Várj! Csak nem...Harry?-kérdezte, a fura vigyoromra utalva.
-De bizony! 23-án indulunk. Addig még beszélünk.-mondtam fülig érő szájjal.
-Oké. Már csak egy bökkenő van. A szülők.
-Hát ez nehéz lesz.